Sokan kérdezték, vajon okos dolog-e ősszel biciklizni, nem fogunk-é minden nap bőrig ázni. Erre a kérdésre mindig fellengzősen legyintettem, hogy egyrészről minden cuccunk vízálló, másrészről éltem én Skóciában egy évet, engem nem rendít meg a legvadabb záporeső sem. Továbbá mégiscsak mediterrán országokba megyünk, csak nem lesz olyan vészes ez az ősz. Nos, eleddig úgy tűnik, igazunk volt: a legelső napot kivéve végig 22-26 fok volt, ragyogó napsütés, arcunk-karunk lebarnult, fülünk hegye leégett. Egyetlenegy dologgal nem számultunk, mégpedig a misztrállal. Az én eddigi életemből eddig teljesen kimaradt az az infó, hogy Provance-ban folyamatosan (illetve az év 182 napján) iszonyatos erővel fúj a szél. És az 50 km/h szembeszél némiképp megnehezíti a napfényben fürdő szőlőhegyek között kanyargó utakon való önfeledt biciklizést - dehát semmi sem lehet tökéletes.

Wir wurden öfters gefragt, ob es wirklich eine gute Idee ist, am Herbst zu radeln - wird es nicht allzuviel Regen geben? Ich habe immer nur gemeint, ah, komm, alle unsere Sachen sind wasserdicht - und nichts kann schlimmer sein, als Schottland. Ferner gehen wir Richtung Süden, also hoffentlich ist das Wetter nicht so katastrophal. Bisher gab es tatsächlich nur Sonnenschein und 22-26 Grad (viel besser als Juli in Edinburgh...). Wir sind schön braun geworden, unsere (bzw. Polly's) Sonnenkreme ist nach 2 Tagen alle geworden. Der einzige Ding, womit wir nicht gerechnet haben, ist der Mistral... Radeln mit einem ungefähr 50 km/h starken Gegenwind ist nicht immer angenehm -  aber wir sind super fit (geworden)!

Legelőször a Vaison-la-Romaine-ba vezető úton tapasztaltuk meg, mi is az a misztrál, amiről előző nap egy random illető az orange-i Intermarché előtti parkolóban oly hosszan és részletesen értekezett nekünk. Orange és Vaison-la-Romaine elvileg csak 30 km-re vannak egymástól, de mi vért izzadtunk, mire kb. 2,5 óra alatt odaértünk. Visszafelé ugyanez szél nélkül 1,5 óra volt.

Zum ersten Mal haben wird auf dem Weg nach Vaison-la-Romaine erfahren, was dieser Mistral ist (worüber an dem vorigen Tag ein random Kerl in einem Parkplatz vorm Supermarket so lange und begeistert geredet hat). Vaison-la-Romaine ist nur 30 km weit weg von Orange, mit einer leichten Steigung - wir brauchten aber 2,5 Stunden, und haben schon Blut geschwitzt, bis wir angekommen sind. Für den Rückweg ohne Wind brauchten wir bloß 1,5 Stunden.

A Pont du Gard fele menő úton is eléggé küzdöttünk, úgyhogy sürgősen ki kellett feküdnünk néhány órára a napsütötte sziklákra, hogy kiheverjük a fáradalmakat.

Nach Pont du Gard war es auch nicht ganz einfach mit dem Wind - wir nutzten aber die Gelegenheit, und legten uns für einige Stündchen auf den Felsen hin.

Ma Glanumba menet (St Rémy de Provance-tól délre) viszont teljes szélcsend volt, úgyhogy olyan hamar odaértünk, hogy volt időnk átmászni 2 hegyen Les Baux de Provance-ba (lenti kép). Mellesleg a hegyeken átmászva egyszer sem szálltunk le a bicikliről, hanem vígan dalolva feltekertünk 300 méternyi szintkülönbséget 8,5 km-en, szóval a misztrál tényleg megedzett!!! (Ui. Glanum eddig a kedvenc helyem, mindenkinek csak ajánlani tudom, lenyűgöző, még ha ez telefonnal lőtt fotó nem is adja vissza).

Heute auf dem Weg nach Glanum (südlich von St Rémy de Provance) gab es überhaupt keinen Wind. Wir waren deshalb so super früh da, dass wir noch Zeit hatten, durch 2 Bergen nach Les Baux de Provance (Bild unten) zu radeln. Wir sind kein einziges Mal abgestiegen, wobei wir 300 m Höhenunterschied auf 8,5 km hatten. Also der Mistral hat uns wirklich fit gemacht! (Ps. Glanum ist mein bisheriger Lieblingsort, es ist ein echt beeindruckender Fundort, auch wenn dieser mit Handy gemachtes Photo es nicht zurückgibt.)

Holnap otthonhagyjuk a bicikliket, és múzeumnapot tartunk Avignonban - néha ilyen is kell.

Morgen lassen wir unsere Räder zu Hause, und machen einen gemütlichen Museumstag in Avignon - man braucht ab und zu mal auch sowas.

Joggal vetődhet fel a nem-régész/nem-ókorász ismerőseimben a kérdés, hogy pontosan mit is kerestünk mi Besanconban, Autunban, vagy akár Lyonban - már azon túl, hogy tömjük magunkba a finomabbnál finomabb sajtokat, és a biciklijeinkkel fotózkodtunk. A teljesség igénye nélkül jöjjön néhány fun fact az eleddig meglátogatott városokról.

Besancon (Vesontio): a fő római látványosság a Porte Noire, amit még Marcus Aurelius állított Kr. e. 175-ben annak örömére, hogy legyőzte a pártusokat.

Autun (Augustodunum): Van itt minden, piramis alakú építmény a temetőben, színház, templomrom, városkapuk - nagyon szép kisváros. Engem valami miatt különösen a későantik története fogott meg. Például az olyan anekdoták, miszerint Simplicius püspök valamikor az ötödik század közepén az Autun közeli földeken sétált, amikor is szembetalálkozott egy ünnepi menettel, akik éppen Kybele Berecynthia szobrát vitték körbe a gabona/szőlőföldeken, hogy az istennő jelenléte serkentően hasson a természetre. Amikor meglátta őket a püspök, némiképp kiakadt az emberek ostobaságán, és elkezdett gúnyolódni, hogy dehát ez csak egy szobor, ni, meglököm, leesik a földre, magától még fölkelni se bír! Úgy is cselekedett, ahogy mondta, meglökte a szobrot, a falusiak meg ámultak-bámultak, hogy a szobor csak ott fekszik, hiába böködik, az istennek sem kel fel, ökörrel is próbálják elvontatni, meg se moccan. Minket itt kérem, átvertek, háborogtak, és azon minutában át is tértek a keresztény hitre. (Ezt amúgy Tours-i Szent Gergely írta le A frankok történetében)

Lyon (Lugdunum): Claudius császár szülőhelye, és elvileg ez az első hely Róma után, ahol keresztény templom épült. Itt is van minden, mi szem-szájnak ingere, óriási és igen érdekes múzeum (többek között egy gall nyelvű naptárral), színház, fürdő, pofás egyiptomi gyűjtemény. A szállásadónk lányát Blandine-nak hívták, ami, mint megtudtuk, nagyon gyakori név errefelé, Szent Blandina ugyanis 177-ben, korbácsolás-megsütés-bika-elé-vettetés által bekövetkezett halála óta rendületlenül népszerű a helyi lakosság körében (halálának további részleteiért lásd Eusebiosnál).

Vienne: épp a minap találtak egy Vienne melletti kisfaluban, St Colombe-ban egy komplett várost a Kr. u. 1. századból (részletek például itt). Ma sokkal kisebb északi szomszédjánál, Lyon-nál, de az ókorban és a középkorban folyamatosan vetélkedtek egymással. A 13. század óta többek között azon is megy a vita, hogy Pontius Pilátus Lyonba vagy Vienne-be száműzték-é, és vajon Lyonban vagy Vienne-ben követett-e el öngyilkosságot. Ebben a vitában én igazságot nem tehetek.

Orange (Arausio): a világon három olyan római színház van, aminek megmaradt a színpad mögötti fala (majd frissítem ezt a bejegyzést, ha rájövök, hogy mondják ezt magyarul), ebből az egyik Orange-ban. Amúgy ahhoz képest, hogy 1 hét alatt már 5 ezer színházat láttam, némiképp meglepett az infó, hogy Rómában csak Kr. e. 55 óta építenek kőből színházakat, merthogy eladdig úgy tartották, hogy a jónépet elpuhítja a szórakozás (bár a kövön ücsörgés szerintem engem nem puhítana el, az biztos, bármilyen dekadens darabokat játszanak is a színpadon). Orange amúgy még arról is nevezetes, hogy innen származik I. Vilmos orániai herceg, a Hallgatag, akinek leszármazottai még ma is Hollandia trónján ülnek (ahogy erről ez a videó is megemlékezik).

Vasárnap reggel 06:45 óta hivatalosan is megkezdődött a Grande Tour. Azóta már voltunk Strasbourg-ban, Besanconban, Autunban és Santilly-ban és környékén, ma este pedig megyünk tovább Lyonba. Eddig kb. 500 km-et buszoztam, kb. 300 km-et vonatoztunk, 22 km-et autóztunk és 90 km-et bicikliztünk. A bicikli utazott már egy busz hátulján, egy másiknak a csomagterében, egy autó tetején, és különböző vonatokon kampóra lógatva. Szállítás közben kétszer már rám is esett.  Az eddigi napok folyamán aludtunk egy lyoni nyugdíjas egyetemi tanár, egy rendőrkapitány és egy némiképp alkoholtól-és-más-szerektől szétcsúszott (de nagyon kedves) diák kanapéján. És persze ami a legfontosabb (hiszen mégiscsak ezért fizetnek): már láttunk piramis alakú sírt, 3 római városkaput, 2 színházat, egy Janus-templomot (ami nem is Janus templom volt), és rengeteg középkori templomot meg katedrálist, amik azonban csak 1000 évesek, szóval nem tudom, számítanak-e.

A folyamatos utazás folyamatos koncentrációt igényel, hogy ne hagyjak el semmit. Ez majdnem sikerült is eleddig. Az elmúlt három napban mindösszesen ezen tárgyakat vesztettem el:

1., a sálamat még Münchenben

2., a fényképezőgépem pántját (nem tudom hol)

3., a sisakomat a legelső reggelen egy Besancon melletti kis faluban. Ezt öt perccel azelőtt sikerült fölfedezni, mielőtt jött volna a vonat. Csodával határos módon mégis visszakerült: Éva, a vendéglátónk biciklire pattant és hazatekert érte, miközben az egyik barátja, aki ugyanazon a vonaton utazott, meggyőzte a forgalomirányítót és a beérkező szerelvény kalauzát, hogy várjanak még néhány másodpercet. És lőn: Éva még pont be tudta nyújtani a záródó ajtókon keresztül a sisakot, én pedig a nevetéstől a térdüket csapkodó utasoktól tanultam egy új szót: 'le casque'.  (Éva, ezúton is nagyon köszönöm Nektek, a nagyon kedves vendéglátást és a sisakmentést :) )

A képen amúgy Autun látható - egyelőre még csak mobilról készült képeket töltök fel, azért kicsit ramaty a minősége. 

The Grande Tour officially began at 6:45, 1st October 2017. During the last three days we have been in Strasbourg, Besancon, Autun and Santilly (near Cluny). Today evening, we will arrive in Lyon. Until now we made 500 kms by bus, 300 kms by train, 22 kms by car, 90 kms by bicycle. My bicycle was attached to the back of the bus, was transported in the rack of another bus, on a top of a car and being hanged up on a hook in a train. It fell on me twice already. We slept on a couch of a retired university professor, of a chief inspector and of a university student. We saw 3 Roman gates, 2 theaters, a temple of Janus (which does not belong to Janus), a pyramid-shape tomb and hundreds of small roman churches on our way through the various villages (being only 1000 years old, so I am not sure they count).

While traveling with a bicycle and four bags, one needs to concentrate not to loose anything. I am quite proud of myself - I have lost only three objects during the last three days.

1., my scarf in Munich

2., the straps of my camera-bag (have no idea, where)

3., my helmet on the first morning in a village near Besancon. I have noticed it just 5 mins before the train was about to leave. Fortunately our lovely host, Eva cycled back home, while her friend who happened to take the same train, convinced the personal to wait a couple of seconds (minutes...). So she was able to hand in the helmet through the closing doors. This is the story how I learned the French word "le casque".

On the picture you may see Autun. More pics (of better quality) to come!

Még nincs időm bejegyzést írni, ugyanis a következő 5 nap programja:

a., megszerezni a jogosítványomat

b., a tudjukminek a kéziratát (úgy-ahogy) befejezni, és elküldeni a kiadónak

c., kiköltözni kedvenc bajor városomból

d., strapabíró, vízálló, zárt, de nem meleg, és legfőképp: kényelmes cipőt venni (ezt utálom a legjobban)

e., minden mást venni (például fényképezőgépet és egy ötödik lakatot a biciklimre)

f., búcsúbulikat tartani

Szóval, azt se tudom, hol áll a fejem. Addig is, amíg megtalálom, itt lehet tájékozódni arról, hogy mit az, amit az elkövetezendő egy évben meg fogok nézni, vagyis, mit adtak nekünk a rómaiak!

(English Summary: I am super busy at the moment, so I don't have time to write posts. For the meantime, watch Monty Python!)