Joggal vetődhet fel a nem-régész/nem-ókorász ismerőseimben a kérdés, hogy pontosan mit is kerestünk mi Besanconban, Autunban, vagy akár Lyonban - már azon túl, hogy tömjük magunkba a finomabbnál finomabb sajtokat, és a biciklijeinkkel fotózkodtunk. A teljesség igénye nélkül jöjjön néhány fun fact az eleddig meglátogatott városokról.

Besancon (Vesontio): a fő római látványosság a Porte Noire, amit még Marcus Aurelius állított Kr. e. 175-ben annak örömére, hogy legyőzte a pártusokat.

Autun (Augustodunum): Van itt minden, piramis alakú építmény a temetőben, színház, templomrom, városkapuk - nagyon szép kisváros. Engem valami miatt különösen a későantik története fogott meg. Például az olyan anekdoták, miszerint Simplicius püspök valamikor az ötödik század közepén az Autun közeli földeken sétált, amikor is szembetalálkozott egy ünnepi menettel, akik éppen Kybele Berecynthia szobrát vitték körbe a gabona/szőlőföldeken, hogy az istennő jelenléte serkentően hasson a természetre. Amikor meglátta őket a püspök, némiképp kiakadt az emberek ostobaságán, és elkezdett gúnyolódni, hogy dehát ez csak egy szobor, ni, meglököm, leesik a földre, magától még fölkelni se bír! Úgy is cselekedett, ahogy mondta, meglökte a szobrot, a falusiak meg ámultak-bámultak, hogy a szobor csak ott fekszik, hiába böködik, az istennek sem kel fel, ökörrel is próbálják elvontatni, meg se moccan. Minket itt kérem, átvertek, háborogtak, és azon minutában át is tértek a keresztény hitre. (Ezt amúgy Tours-i Szent Gergely írta le A frankok történetében)

Lyon (Lugdunum): Claudius császár szülőhelye, és elvileg ez az első hely Róma után, ahol keresztény templom épült. Itt is van minden, mi szem-szájnak ingere, óriási és igen érdekes múzeum (többek között egy gall nyelvű naptárral), színház, fürdő, pofás egyiptomi gyűjtemény. A szállásadónk lányát Blandine-nak hívták, ami, mint megtudtuk, nagyon gyakori név errefelé, Szent Blandina ugyanis 177-ben, korbácsolás-megsütés-bika-elé-vettetés által bekövetkezett halála óta rendületlenül népszerű a helyi lakosság körében (halálának további részleteiért lásd Eusebiosnál).

Vienne: épp a minap találtak egy Vienne melletti kisfaluban, St Colombe-ban egy komplett várost a Kr. u. 1. századból (részletek például itt). Ma sokkal kisebb északi szomszédjánál, Lyon-nál, de az ókorban és a középkorban folyamatosan vetélkedtek egymással. A 13. század óta többek között azon is megy a vita, hogy Pontius Pilátus Lyonba vagy Vienne-be száműzték-é, és vajon Lyonban vagy Vienne-ben követett-e el öngyilkosságot. Ebben a vitában én igazságot nem tehetek.

Orange (Arausio): a világon három olyan római színház van, aminek megmaradt a színpad mögötti fala (majd frissítem ezt a bejegyzést, ha rájövök, hogy mondják ezt magyarul), ebből az egyik Orange-ban. Amúgy ahhoz képest, hogy 1 hét alatt már 5 ezer színházat láttam, némiképp meglepett az infó, hogy Rómában csak Kr. e. 55 óta építenek kőből színházakat, merthogy eladdig úgy tartották, hogy a jónépet elpuhítja a szórakozás (bár a kövön ücsörgés szerintem engem nem puhítana el, az biztos, bármilyen dekadens darabokat játszanak is a színpadon). Orange amúgy még arról is nevezetes, hogy innen származik I. Vilmos orániai herceg, a Hallgatag, akinek leszármazottai még ma is Hollandia trónján ülnek (ahogy erről ez a videó is megemlékezik).