Utolsó egyiptomi napjainkat Asszuánban, egészen pontosan Elephantiné szigetén töltöttük. Itt, a Nílus első kataraktájánál (szűk, zuhatagos, nem-hajózható szakaszánál) húzódott az ókori Egyiptom déli határa - bár, mint a szudáni utazásom kapcsán már említettem, azért meg-meghódítottak ennél délebbre fekvő területeket is. Ha valaki Egyiptomban járna, feltétlenül menjen Asszuánba - a táj valami elképesztően gyönyörű, és látnivaló is bőven akad a környéken - például az asszuáni gát, vagy az asszuáni gát miatt komplett áthelyezett templomok, mint például Kalabsha (a képen), vagy Philae, vagy kicsit (300 km-re...) délre Abu Szimbel temploma.

Egy másik érdekes hely Szehel szigete, ami Elephantiné szigetétől kb. 2 km-re délre található. Arról híres, hogy tele van sziklafeliratokkal, amiket különböző papok és helyi hatalmasságok hagytak hátra.

(Ez az utóbbi kép a kilátás a sziget tetejéről).

A feliratok hosszúsága, tartalma, és kivitelezésének minősége erősen változó. Bár mindegyik roppant érdekes, a legizgalmasabb talán mégiscsak az ún. Éhségsztélé: 

(A kép innen).

A szöveg egy nagy éhínséget örökít meg: a Nílus áradása elmaradt, és az ország hét év éhinség köszöntött. A király elkezdte kutatni, ugyan honnan ered a Nílus, nem lehetne-e befolyásolni az áradást. A papok (helyesebben egy bizonyos pap, Imhotep) tanulmányozzák a szent tekercseket, és kiderítik, hogy bizony Khnum, akinek legfontosabb kultuszközpontja Elephantiné, őrzi a Nílus forrását. A következő éjjelen Khnum megjelenik a király álmában, és megígéri, hogy a Nílus újra ki fog áradni. A király örömébe bőségesen megjutalmazza az elephantinéi papokat.

A szöveg egyik legérdekesebb aspektusa, hogy saját keltezése szerint Dzsószer király idejéből, vagyis kb. Kr. e. 2600-ból származik. A nyelvtani-ortográfiai sajátosságok miatt azonban nyilvánvaló, hogy jóval későbbi: a Ptolemaiosz korban, vagyis Kr. e. 300-ban (vagy később) íródott. De miért? Több olyan egyiptomi szöveg is ismert, ami mellé oda van kommentárként biggyesztve, hogy ez egy nagyon-nagyon régi szöveg, amit mondjuk egy fáraó múmiájának a nyakán találtak, vagy egy egérrágta papiruszon, de most szépen felmásolják egy kőre, hogy tuti fennmaradjon az örökkévalóságnak. Az Éhségsztélé esetében azonban semmiféle olyan kommentár nincsen, hogy a papok találtak volna egy régi szöveget, amit aztán felmásoltak a sziklára: itt a szöveg kerek-perec azt állítja, hogy Dzsószer király idejéből származik. Vagyis akik ezt felvésték a sziklára, azok el szerették volna hitetni, hogy ez a szöveg már évezredek óta ott áll. Egy lehetséges magyarázat, hogy az elephantinéi papok némiképp elnyomva érezhették magukat a szomszédos templomokkal (mindenekelőtt Philae-vel) szemben, és ezzel az általuk ősréginek beállított szöveg prezentálásával akarták a tekintélyüket (és a bevételüket) helyreállítani.