Ma Türoszban voltunk. Az ókorban ez volt az egyik legjelentősebb főníciai kereskedőváros, a Bibliában is többször szerepel - az egyik királya például, Hirám, fát és kézműveseket küldött a jeruzsálemi templom építéséhez. Mellesleg Türoszban született Dido, aki a legenda szerint Bélosz türoszi király lánya volt. Bélosz halála után Dido bátyja lett a király, I. Nemannyirakedvessőtkicsitzsarnok Pygmalion. Kapcsolatuk némiképp elmérgesedett (nyilván Pygmalion hibájából), így hát Dido összeszedett néhány derék türoszit, hajóra szállt és megalapította Karthagót (ma Tunéziában). Karthágóról, vagy legalábbis egy karthagói macskáról lásd egy korábbi posztomat, decemberben voltam ott. Bevallom, elég nagy élmény, hogy miután végiglátogattam a Nyugat-Mediterráneumban az összes főníciai kolóniát, most végre eljutottam a főníciai városokba is, mindenekelőtt Türoszba.
A modern Türoszban két ókori site látogatható: a tengerpart mellett az Al Mina (a fenti képen), és Al Bass (lent), ami mellett egy palesztin menekülttábor található.
Türoszba minibusszal mentünk - a bejrúti Cola Stationról indulnak minibuszok Szidónba (Szaida), ahol át kell szállni tovább Türoszba (vagy Szúúúúúrba, ahogy manapság nevezik - az írással a kiejtést is próbáltam imitálni). Mindez összesen két dollárba került - ami ahhoz képest, hogy 20 dollár egy étteremben egy fogás, hihetetlenül olcsó. Türosz és Szidón között szóba elegyedett velünk tökéletes angolsággal egy férfi, mint kiderült, egy szír ex-rockzenész, aki jelenleg épp Libanonban fűszerekkel kereskedik. Vagy esküvőkön gitározik. Mikor mit. Elbeszélése szerint körülbelül 8000 eurót költött arra, hogy bejusson Ausztriába a háború kitörése után, miután elhagyta Szíriát, mert nem akart bevonulni - de valami mindig félrecsúszott. Mindösszesen a bejrúti reptérig jutott. A végén úgy döntött, egye fene, Libanonban marad. Hiába próbáltak aztán neki a mindenféle ismerősei Amerikában meg Ausztráliában álházasságot szervezni - "I know my luck", mondta az ismerősöknek, és visszautasította az ajánlatokat. Néhány hónapja megalapította a saját fűszerkereskedő cégét, úgyhogy épp nagyon lelkes. Amikor némiképp meggondolatlanul bevallottam, hogy magyar vagyok, először nem tudta, hol van az ország, majd jóval később eszébe jutott, hogy ja, az ott Szerbia és Ausztria között, majd az is, hogy ja, ami "zárva van". Aztán segített megtalálni a csatlakozásunkat. Amúgy nem ő az első szír, akivel találkozunk - tegnapelőtt Faqrában egy éppen arrafele túrázó (és láthatóan baromi gazdag) családba botlottunk bele, akik szerint Baalbek, Libanon fő látványossága szép-szép, de azért menjünk el Aleppóba, az sokkal szebb. Jövőre már biztos elmehetünk, bizonygatták. A mai fickó nem volt ilyen optimista - szerinte még minimum tíz év. Én azért remélem, az első családnak lesz igaza.
