A minap a Wadi Natrunban jártunk, kopt kolostorokat látogatni. Kettőbe sikerült is eljutnunk, a Szent Paiszoszba, és a Szent Makarioszba. Mindkét helyen sikerült szereznünk egy, angolul jól beszélő és nagyon jó kedélyű szerzetest, aki körbevezetett minket, elmagyarázta a kolostor történetét és a működésének alapelveit. Egyetemi tanulmányaim emlékei már némiképp khm, elhalványoltak, úgyhogy most csak azt adom vissza, amit a szerzetesektől hallottam.
A Szent Paiszosz kolostor
Mint megtudtuk, ha valaki kopt szerzetes akar lenni, akkor először is teljesítenie kell a katonai szolgálatát, majd az egyetemi tanulmányait is be kell fejeznie. Az egyik szerzetes – aki mellesleg anno építészként végzett – egyenesen azt állította, náluk elvárás az egyetemi diploma, mert az mutatja, hogy valaki képes sikereket elérni az életben, de mégis úgy dönt, lemond a világi karrierről, és egész valóját Istennek szenteli. Ha meghozzák ezt a döntést, akkor három vagy négy évig növendékként lakik bent a kolostorban, majd felszentelik (vagy nem). Én eleddig valahogy azt hittem, ebben a fázisban tanulnak meg koptul. A kopt ugyanis – ami az óegyiptomi nyelvutolsó fázisa, amit hieroglifák helyett görög betűkkel jegyeztek le (pontosabban: a görög ábécéval, amit hét jellel kiegészítettek) – a latinhoz hasonlóan már jó ideje csak egyházi nyelvként létezik. A lakosság kb. 10% kopt keresztény (a becslések némiképp különböznek), de már senki se beszél koptul. A miséket alapvetően arabul celebrálják, de bizonyos imákat még mindig koptul recitálnak. Abból indultam ki, hogy a szerzetestanoncoknak csak vannak koptóráik, vagy legalább valami gyorstalpalójuk, amikor bevonulnak – de a jelek szerint semmi ilyesmi nincs. Mindkét szerzetes azt állította, menetközben valahogy rájuk ragadt a tudás, mert mégiscsak minden nap hajnal négykor, mielőtt szétszélednének a kolostor földjeire dolgozni, együtt imádkoznak koptul, majd délben is, és késő délután is, és este is. Van 1-2 szerzetes, akik egymás között koptul beszélnek, puszta kedvtelésből, de a legtöbb azért leginkább csak az imák megértéséig jut el. Az imádkozás és a fizikai munka amúgy az életük két sarokköve, kivéve természetesen azokét, akik guide-ként dolgoznak, mert guide-nak lenni mégse számít fizikai munkának. Azt is megtudtuk, hogy mindenkinek van saját számítógépe, de azon nincsen internet, csak intranet – viszont az okostelefon használata megengedett, szóval még akár facebookozhatnak is, ha akarnak. De nem akarnak: mindkettőjüknek elege lett és törölték magukat.
A Szent Paiszosz kolostorban őrzik amúgy Szent Paiszosz holttestét, ami teljesen épen fennmaradt. Igaz, legutoljára a 18. században nyitották ki a koporsót, és látták a sértetlenül megmaradt holttestet, de ennek ellenére teljesen biztosak benne, hogy még mindig ugyanabban az állapotban van. Ez egyrészről hit kérdése, másrészről viszont vannak erre utaló jelek. A processziók alkalmával a koporsó például hihetetlenül nehéz, szóval az egyetlen logikus magyarázat, hogy van benne valami. Másrészről néha, amikor bizonyos ünnepeken Szent Paiszosz földi maradványai előtt imádkoznak, úgy tűnik, mintha valami a koporsón belül mozogna. Amúgy ha valaki arra járna (mozgó) koporsót nézni: a Szent Paiszosz kolostor angolul Saint Pishoy (“Bishoy”) néven fut.
