Egy éven keresztül - az előző posztban részletesen bemutatott tuniszi telefonlopástól eltekintve - egyetlen egyszer se éreztem veszélyben a vagyontárgyaimat vagy a testi épségemet, még ha Dél-Olaszországban és Szicíliában voltak is olyan környékek, ahol nem volt száz százalékos a komfortérzetem.

Athénban azonban rögtön már a második nap, amikor a Nemzeti Múzeum előtt sétáltam, egy férfi megpróbálta lerántani rólam a hátizsákomat - és ez még csak a kezdet volt. Görögország volt az, ahol egy héten belül kétszer is volt alkalmam ellátogatni a rendőrségre - igaz, első alkalommal egy elírt parkolócédula miatt.

Prológ. Az elírt parkolójegy története

Ha valaki a Meteorákhoz megy (ezekhez a csodaszép középkori sziklára épült kolostorokhoz ni: )

(A kép forrása innen - a sajátomat valahogy nem tudtam feltölteni)

akkor vigyázzon, hogy hova parkol. A "mindenki az útszélen hagyta a kocsiját, akkor nekem is szabad"-elv ugyanis nem működik. Amikor visszatértünk az autónkhoz, ott várt minket egy szép rózsaszín büntetőcédula.

Lelkiismeretes reisestipendiatok lévén el is mentünk befizetni - csak épp a postán kiderült, hogy a büntetőcédula nem augusztus 24-re, hanem augusztus 28-ra volt kiállítva, és emiatt augusztus 24-én még nem lehet befizetni. De semmi baj, menjünk el a rendőrségre, ők majd átírják vagy esetleg el is engedik.

Miután rendőrséget belülről csak Tuniszban láttam, és azon felül csak az amerikai filmekben, ismét meglepődtem, mennyire szegényes az irodák felszereltsége: néhány asztal, telipakolva iratokkal,  esetleg egy-két szekrény, a falakat utoljára körülbelül 10 éve festették le. Igazából nem tűnt sokkal rendezettnek, mint a tuniszi rendőrörs.  Bár meg kell hagyni, Tuniszban nem lógtak a falon szentképek, míg a görög irodában kettőt is láttam. Az egyik különösen megfogott: Jézust ábrázolta, áldásra kiterjesztett karokkal, alatta pedig odaphotosoppolva egy gyalogosrendőr, egy motorosrendőr és egy rendőrkocsi.

A rendőrök nagyon kedvesek voltak, de miután péntek délután volt, és a főnök már elment, ezért nem tudtak nekünk végleges választ adni. Mint ahogy kiderült, a rendőr minimum száz rosszul dátumozott büntetőcédulát állított ki, és miközben mi az örsön a szentképet bámultuk, ő teljes pánikban rohangált a posta, a kolostorok és a rendőrörs között. Mikor hétfő reggel aztán a főnök is befutott az örsre, felhívtak minket, hogy elengedik a büntetést - ez a történet happy enddel zárult.

A bűncselekmény (Augusztus 26, Athén. Este 7 óra 5 perc)

A Meteóráktól visszatértünk Athénba. Két és fél hónapnyi közös utazás után ez volt az utolsó utunk a kollegámmal. Néhány nappal korábban megérkezett a kollegám barátnője is, meg Máté is. Úgy terveztük, Athénban elválnak útjaink, ők még aznap este továbbmennek Krétára, mi pedig még maradunk kicsit a görög fővárosban.

A régészeti intézet tele volt, úgyhogy hotelbe kellett mennünk. Két fő kritériumom volt a hotelválasztásnál,  hogy minél olcsóbb legyen és minél közelebb legyen az intézethez. A Team Sparta Hostel megfelelt ennek a két kritériumnak. A Bookingon egész jó képek votlak fent rajta, és bár a kommentek hangsúlyozták, hogy nagyon rossz környéken van, én csak legyintettem - kb. 800 méter az intézettől, és 500 méter egy nagyon hangulatos kis terecskétől, amit már ismertem, szóval csak nem lehet annyira rossz.

Nos, jó eséllyel ez volt a legesleglepukkantabb utca, amit az egy év alatt volt szerencsém látni. Ha az Örs vezér terét összekeverik Kőbánya alsó vasútállomással valamint a Hős utcával, még akkor se érnek az utca nyomába. Még most is kiráz a hideg, ha belegondolok. Az Omonia tér közelében volt, ami amúgy szintén borzalmas (Örs a köbön), szóval ha nem muszáj, senki ne menjen arrafelé.

Mindenesetre leraktuk az autót, bevittük a cuccaim nagy részét a hotelbe, és elmentünk enni. Megkérdeztem a kollegám, biztos itthagyja-e a kocsiját, de valahogy aztán arra jutottunk, hogy fényes nappal, amikor ilyen sokan vannak az utcán, csak nem történik semmi. Nos, az autó, érintetlenül, valóban ott is volt, amikor visszatértünk az ebéd/vacsora után. Kiszedtük a legeslegutolsó kacatjaim a csomagtartóból, majd, majd mindannyian bementünk a hotelbe. Mindösszesen öt, azaz öt percet voltunk bent, inkább kevesebbet, mint többet. Ennyi idő azonban pont elég volt ahhoz, hogy a kocsit félig kirámolják: betörték a jobb oldalon a hátsó ablakot, és amit értek, azt vitték - többek között a kollegám barátnőjének az összes cuccát, aki szegény ugye két napja érkezett.

Nos igen, ez egy olyan környék volt, ahol senki nem szól, amikor egy autó elkezd hangosan szirénázni, miközben gyanús egyének szisztematikusan kipakolják a tartalmát. Nemcsak nem akadályozta meg senki, de nem is jött oda senki hozzánk, hogy látta volna, vagy hogy felajánla a segítségét, amikor ott állunk a sírás határán egy szirénázó autó mellett. Négyünk közül egyedül Máténak volt lélekjelenléte, rögtön tárcsázta a 112-őt, ahol azt mondták, hamarosan küldenek egy járőrt.

A járőrök - 19:35-45

A járőrre/járőrökre körülbelül 30-40 percet kellett várni. Ez mondjuk mindenhol így van, ha nem sürgős az eset. Amikor megérkeztek, egymás szavába vágva mutogattuk a betört üveget és a félig üres csomagtartót, de mindez vajmi kevéssé érdekelte őket. Felvették a kollegám adatait, bepötyögték az egyikünk telefonjába a legközelebbi rendőrség címét, aztán utunkra bocsátottak.

Az első rendőrörs - 19:55 - 20:05

A megadott címen valóban volt egy rendőrörs, de valahogy kívülről nagyon nehéz volt észrevenni, szóval háromszor elmentünk előtte, mire megtaláltuk a bejáratot. A portánál a harmadik emeletre küldtek minket. Ahogy szaladtunk fel a lépcsőkön (lift nem volt, vagy nem találtuk), láttuk, hogy az irodák egy fokkal jobban néznek ki, mint a rendőrs a Meteóráknál, de azért itt se tudnád leforgani a CSI - Miami helyszínelőket. A harmadik emeletre felérve ez a benyomásunk csak megerősödött. Az előtér baloldalában egy nagy vasajtót láttam, a közepén egy rácsos nyílással, és a rácsokon keresztül kikandikáló arccal. Pontosan mit is keresünk itt, gondoltam, aztán jobboldalt felfedeztünk egy irodát, ahol körülbelül 4-5 mackónadrágos-trikós férfi állt egy asztal körül. Hirtelen nem tudtuk, rendőröket látunk-e, vagy frissen elfogott tolvajokat (de akkor hol vannak a rendőrök), szóval némiképp félve mentünk be az ajtón. A jelek szerint az összes a rendőrségnek dolgozott, szóval minden bizonnyal civilruhás nyomozók lehettek - mindenesetre bármi is volt a beosztásuk, az első mondat után közölték, hogy ők bizony nem tudnak nekünk segíteni, mert nem tudnak olyan papírt adni, amit elfogadnak a biztosítók. Ők is bepötyögtek egy címet a telefonunkba, aztán utunkra bocsátottak.

A második rendőrörs - 20:15 - 21:00

Érthető okokból ezek után már nem bíztunk benne, hogy 1., sikerül megtalálni a megfelelő örsöt 2., a kollegámék elérik az este 10-kor induló (és rengeteg pénzbe kerülő) kompjukat Krétára. Szerencsére nem igazolódtak be a félelmeink: Ez egy külön turistákra specializálódott rendőrség volt, csilivili modern iroda, ahol még ingyen wifit is biztosítottak a panaszosoknak. Ki kellett tölteni néhány űrlapot, amin amúgy az anyja neve mellett az apja neve rubrika is ott szerepelt (engem némi nosztalgiával eltöltve), és hip-hop, kb. háromnegyedóra alatt megvolt minden, direkt siettek, amikor mondtuk, hogy szeretnénk elérni a kompot. Körülbelül 15 percenként amúgy bejött egy újabb kirabolt turista - úgyhogy van igény egy jól működő, turistákra specializálódott rendőrörsre. Minden jó, ha a vége a körülményekhez képest jó: a jegyzőkönyv elkészült, és csodával határos módon a kollegámék még a kompot is elérték, mi pedig elmentünk az Akropolisz tövébe csokoládés-epres palacsintát enni, aztán pedig a hotelbe csótányt kergetni.

Összegzés

Athénban tényleg vannak gondok az utcai bűnözéssel, és vannak olyan negyedek, ahol fényes nappal, százak szeme láttára teljesen nyugodtan ki lehet rámolni egy random autót, senkit se fog érdekelni. Az irodák felszereltsége és állapota nem tűnt sokkal jobbnak, mint Tuniszban - bár lehet nem az amcsi sorozatokból kellene kiindulnom, hogy néz ki a rendőrség. És mint Tuniszban, itt is ide-odaküldözgetnek, mire eljutsz a megfelelő helyre: mondjuk nagy pozitívum, hogy itt tényleg van olyan, hogy "megfelelő hely". És meg kell hagyni, az is elég megnyugtató, hogy fegyverből jóval kevesebb van.

És hogy mi az összehasonlító tanumányom tanulsága? Öhm, izé, ne fotózz dagadt macskát elhagyatott tunéziai sikátorokban, és messze kerüld el az Omonia teret (valamint a Team Sparta Hostelt) Athénban.