Madridtól nyugatra, azon a területen, ahol ma többek között Ávila, Salamanca és Cáceres fekszik, a római hódítás előtt a vettónok nevű kelta törzs éldegélt. Napjaikat vadászattal és egymás ill. a szomszédos törzsek gyilkolászásával töltötték, mint mindenki más az ibériai félszigeten a Kr. e. 3. században. A vettónoknak azonban mindemellett volt idejük arra is, hogy telepakolják a környéket iszonyatosan cuki kőszobrokkal, ún. verracókkal ("disznókkal"). A szobrok nevükkel ellentétben nemcsak vaddisznókat, hanem bikákat, és esetleg más kérődző állatokat is ábrázolnak (egyes példányok azonosítása vitatott). Összesen kb. 400 maradt fent belőlük, és a nevezett városokban ill. azok környékén jó eséllyel beléjük botlik a gyanútlan turista:

(A kép innen - sajna itt nem jártam :( )

A madridi és a cáceresi múzeum feliratai szerint legelőterületeken voltak felállítva, azok jelzéséra/szimbolikus védelmére. De nincsen ebben a kérdésben igazán tudományos konszenzus - az az egy biztos, hogy az idővel változott a formájuk és a funkciójuk: legeslegvégül, ha jól értem, sírkőként is szolgálhattak.

Mindenesetre tök cukik, nem?

(A kép Pollytól)