Mielőtt betettem volna a lábam (kerekem) Marokkóba, meg voltam róla győződve, hogy én aztán ebben az országban rá nem ülök a bicóra, mert öt percen belül belehalok a félelembe, és ha nem, akkor tíz perc múlva elütnek. Meglepő módon azonban kellemesebb élménynek bizonyult, mint Dél-Franciaországban kerekezni. A sofőrök viszonylag előzékenynek bizonyultak (és lelkesen integetett), és egyet-kettőt leszámítva előzés közben elegendő távolságot hagytak, főleg, mert valamilyen oknál fogva szeretnek az út közepén kepeszteni. Grande taxiban ülni (taxi, ami két város között közlekedik) viszont talán éppen ezért sokkal félelmetesebb élmény: a sofőr eleve az út közepén hajt, majd nekikezd kanyarban előzni három teherautót...
Cycling in Morocco is not as scary as I thought - I found the drivers in Southern France much worse. Most of them left enough space while overtaking, I felt myself quite safe. I think cycling is actually much safer than taking a grande taxi (taxi between two cities), where the driver decide to overtaking three vans in a curve...
Sok mindenre fel voltunk készülve lélekben, mikor belevágtunk a biciklizésbe Marokkóban, bunkó sofőrökre, veszélyes kanyarokra, kidurrant kerekekre - de az, hogy tekerés közben az út szélén egy ájult embert találunk, az elég váratlanul ért. Éppen nagyon élveztük, hogy a tengerparton tekerünk Marokkóban, amikor is észrevettük, hogy valaki szétvetett végtagokkal fekszik az árokban. Ahogy elmentünk mellette, láttuk, hogy fehér hab folyik a szájából. Másodpercek töredéke alatt számos dolog átsuhant az agyamon (stabil oldalfekvés, 112 - ja nem, 15 vagy 115 a segélyhívó - vagy mégis 15? és milyen nyelven tudjuk elmagyarázni, hogy fogalmunk sincs hol vagyunk, de találtunk egy habzó szájú, mozdulatlanul fekvő embert?). Végül azonban meglehetősen ösztönösen cselekedtünk: elkezdtünk teljes pánikban az út szélén ugrálni és integetni az elhaladó autósoknak. Szerencsére már a legeslegelső sofőr megállt, majd őt követte még kettő, majd még öt. Valahogy felélesztették az illetőt, majd pénzt gyűjtöttek orvosra, és berakták az egyikük kocsijába. A végén azt mondta nekünk, hogy thank you. Némiképp megszeppenve tekertünk tovább.
We were prepared for many things - bad drivers, dangerous maneuvers, bike tire blowouts, etc. Finding an unconscious body on the roadside was not among the things we expected to happen. We were in such a good mood - we are cycling in Morocco on the coast! - but then we spotted somebody lying there in the bushes. As we got closer we saw that his eyes are shut and white foam is coming from his mouth. Many things came to my mind - okay, we should move him into recovery position, we should call 112, oh no, 15 or maybe 115, and should try to explain most probably without having a common language with the dispatcher that we don't know where we are but found somebody who may or may not be dead. Eventually we started waving and jumping on the roadside to stop the cars. The very first car noticed us and stopped, followed by 10 others. Somehow they managed to resurrect the man, collected money for the doctor and put him into a car. Before departing he said "thank you". In a less cheerful mood we continued cycling.
Ha valakit érdekelnek a bicikliút részletei: a Tanger-Zilil (a képen)-Asilah majd Asilah-Larache távon bicikliztünk, végig az N1-en. Az első szakasz kellemes utacska a tengerpart mellett, majdnem teljesen sík. Asilah-Larache már kicsit dimbesebb-dombosabb, de nem annyira forgalmas, mert sokáig az autópálya mellett fut. Közvetlenül Larache előtt válik iszonyúan forgalmassá - az utolsó 5 km mérsékelten kellemes.
If somebody is interested in the details which way we took: We cycled between Tanger-Zilil (on the picture)-Asilah and then between Asilah and Larache, on the N1. The coastal road between Tanger-Asilah is almost completely flat, and not so busy, at least in the morning (there was more traffic in the afternoon). Asilah-Larache is a bit more hilly but still okay (if ones come from Larache to Asilah, it should be more difficult) - the road becomes very busy just before Larache, the last 5 kms is not very pleasant.
