Córdobába mindig is el akartam jutni, legfőképpen Federico García Lorca verse miatt (A Lovasember dala), amit legutoljára gimnáziumban olvastam, vagyis iszonyúan régen, de valami miatt nagyon megragadt a fejemben:
Córdoba.
Álmom távola.
Telehold, fekete kanca,
ismerős az út oda,
van olíva tarisznyámban,
s nem érlek el, Córdoba.
Síkon szél, fekete kanca.
Látom, hogy a halál bámul
tornyaidról, Córdoba.
Jaj, lovam, te kedves kanca,
Jaj, te út pora!
Jaj, a halált, azt elérem,
téged soha, Córdoba!
Córdoba.
Álmom távola.
A leghíresebb ojjektuma amúgy a katedrálisa (az - életlen - képen), ami csak 1236 óta katedrális, előtte mecset volt. Nekem felületes szemlélőként úgy tűnt, hogy azon túl, hogy felaggattak néhány füstölőt és Mária-képet, nem nagyon változtattak rajta az elmúlt 750 évben. Mindenesetre nekem nagyon tetszett - sok katedrálist és sok mecsetet láttam már, de a kettőt együtt még sosem. Jótanács: reggel fél 9 és 10 között ingyenesen látogatható.
s ha már mecseteknél és móroknál tartunk: két nappal a córdobai látogatásunk után Granadában (a képen) sikerült bejutnunk az Alhambrába is, anélkül, hogy előzetesen megvettük volna a jegyeket - holott ez az összes ismerősünk egybehangzó véleménye szerint lehetetlen. Mindenesetre ötezer másik látogatóval együtt mi is beszabadultunk. Sajnos egy, azaz egy darab feliratot nem talált az ember arról, hogy pontosan mit is lát, hol is jár, szóval, bár lenyűgözött a kert is és a Palacio Nazaries szépsége, de nem lettem sokkal okosabb az épület történetét illetően. Mindenesetre álljon itt 1-2 kép:
