(A kép innen)
A modern Calatayudtól öt kilométerre északra fekszik Bérces Bilbilis ("a lóról és fegyverről híres"), Martialis szülőhelye, akinek pajzán epigrammáin gimnáziumban megannyit vihogtunk. Calatayud (Bilbilisestűl) ideális egynapos kirándulás Zaragozából - ha biciklivel van az ember, akkor mondjuk csak napi 1-1 vonat van oda és vissza (a többire nem engedik fel). A hegyet eredetileg a Lusones törzs lakta, akik valamikor a Kr. e. 1. században felszívódtak. Augustus idején felhúztak ide egy pompázatos várost, rengeteg pöpec épületettel, hadd irigykedjen minden barbár ibériai, aki elhalad arrafelé, milyen jó dolga is van egy római városnak, milyen jó is rómainak lenni. A város azonban sajnos viszonylag rövid időn (száz éven) belül hanyatlásnak indult, szóval nem jött be a projekt...
Van amúgy egy helyi dalocska - ‘If you go to Calatayud/Ask for Dolores/A very beautiful girl/And open to doing favours’, amit a Wikipédia (no comment) úgy tálal, hogy hát igen, ahogy a dalocska is mutatja, a calatayudi lányok híre ugyancsak rossz. A feminista énünk ezen a kommentáron nagyon kiakadt, úgyhogy muszáj volt utánanéznem, és valóban kicsit más az alapsztori. A helyi legenda szerint Dolores valójában valami jóravaló cselédlány volt, akit mindenféle férfiak mindenféle fortélyos praktikákkal elcsábítottak, és aztán a végén valahogy meghal. (Ennyit értettem a spanyol leírásból). 1892-ben még operát is írtak róla! Szóval bármit is csinált Dolores, Martialis után ő lett a leghíresebb szülötte e földnek.
Zaragoza (lánykori nevén Caesaraugusta) amúgy egy nagyon kellemes város, szuper múzeumokkal a városközpontban. Eredeti terveink szerint már október 27-én reggel továbbutaztunk volna, de aztán mindenféle dolgok közbejöttek, úgyhogy csak 28-án délután gurultunk ki a vonatállomásra, hogy akkor mi most megyünk Burgosba. Nyilván nem engedtek fel a vonatra a biciklinkkel, úgyhogy végül Burgostól 120 km-re, Logronoban kötöttünk ki. Miután rájöttünk, hogy Logrono a Camino egyik állomása, fellelkesültünk, hogy na szuper, akkor másfél nap alatt a Caminon elbiciklizünk Burgosba, mi szebbet és jobbat kívánhatna magának az ember.
Úgyhogy ma le is tekertünk 78 km-et, amennyit csomagokkal együtt még nem tekertünk, ráadásul 880 méternyit emelkedett is a terep (oké, lejtett is 400-at, de szóval akkor is), úgyhogy estére teljesen kikészültünk. És a Camino az csomagok nélkül, mountain bike-kal biztos jó, de nem a mi szegény biciklijeinkkel, úgyhogy szenvedtünk rendesen egyes szakaszain. Amikor végül este megálltunk egy kis faluban, hogy kész, nem bírjuk tovább, de milyen jó, hogy itt minden bokorban van valami szállás - nos, akkor kiderült, hogy abban a faluban csak a parókián lehetett volna aludni, a földön, pontban este nyolcas vacsorával, este tízes fekvéssel és reggel hetes keléssel, internet nélkül. Internet nélkül! Na nem. Megfogadtuk a tanácsukat, és továbbtekertünk a következő faluba, egy bizonyos 'albergue-be', ami nagyon jó. Állítólag. Szerintük. Hát, egy lepukkant kocsmából nyílt, egy nagyon barátságtalan fogadósasszonnyal, aki nagyon furcsán nézett, amikor megkértük, hadd nézzük meg a szobát, mielőtt bejelentkezünk, és különben is, mennyibe kerül. Mint utólag kiderült, vannak ezek az 'albergue municipialok', vagy mik, ahol csak egy zarándokigazolvánnyal lehet megszállni, és ami nyilván mindenkinek tök egyértelmű, aki csak egy kicsit is felkészült a Caminóból, de mi éjfél után (amikor eldöntöttünk, hogy Caminózunk) a fennmaradó hét órát inkább alvással töltöttük, mint felkészüléssel. Mindenesetre nagyon rövid úton ki lettünk utálva onnan, úgyhogy most épp egy nagyon kényelmes hotelből írok, ami ugyan kétszerannyiba kerül, de legalább random biciklisek is megalhatnak ott... És holnap vár még ránk egy nagy hegy és 43 km.
