A Nílus első és hatodik kataraktája közötti régió (katarakta: a Nílus szűk, zuhatagos, hajózásra alkalmatlan szakasza), mely ma Egyiptomhoz és Észak-Szudánhoz tartozik, a késő antikvitás óta Núbia néven ismert. Az ókori egyiptomiak az Íjak földjének nevezték, vagy csak simán a "Déli országként" hivatkoztak rá. Később, amikor meghódították, két adminisztratív régióra osztották: Wawatra (az 1-2. katarakta vidéke), és Kusra (a 2. kataraktától délre fekvő terület). A görögöknél az Egyiptomtól délre fekvő ország Etiópia néven (is) futott.
A núbiai régió azért volt különösen fontos, mert itt haladtak át a Belső-Afrikát a Földközi-tengerrel összekötő kereskedelmi utak. Ráadásul még nemesfémekben is gazdag terület volt, így nem csoda, hogy Egyiptom királyi élénk érdeklődést mutatattak irányában. Az egyiptomi határ eredetileg az 1. kataraktánál (ma Asszuán) húzódott. Az Újbirodalom (Kr. e. 1550-1069) idején azonban egészen az 5. kataraktáig terjesztették ki az egyiptomi fennhatóságot. Néhány évszázaddal később viszont megfordultak a szerepek: a núbiai uralkodók hódították meg Egyiptomot - ők a 25. dinasztia (Kr. e. 747-656) királyai. Miután az asszírok elől az utolsó kusita király (a megnevezés a Kus földrajzi névből származik, lásd fentebb), Tanutamun visszamenekült Núbiába (igen, a asszírok elöl - ekkoriban viszonylag bonyolult volt az egyiptomi kül- és belpolitikai helyzet...), utódai még több száz évig uralkodtak a núbiai területeken. A birodalom központja először Napata városa (4. katarakta) volt, majd, Kr. e. 350-től kezdve Meroé lett (az 5 kataraktától is délebbre, lásd a lentebbi térképet):
(A kép forrása innen)
Núbia nevét vannak, akik az óegyiptomi nwb 'arany' szóból szeretnék eredeztetni. Hogy ez stimmel-e vagy sem, az vitatott kérdés: mindenesetre arany, az tényleg van. Még most is. Én azt hittem, hogy mára már mindet kibányászták, de nem. A sivatagban, ha az embernek nincs szerencséje, bármikor találkozhat illegális aranyásókkal - legalábbis ezt mesélték az egyik régészeti misszió résztvevői, hogy időről időre meglátnak a távolban egy mindenféle gyanús eszközöket szállító platós kocsit, akiket megpróbálnak a legnagyobb ívben elkerülni, mert elég annyit tudni, hogy az illegális aranyásók nem a barátaid. Mi illegális aranyásókkal ugyan nem találkoztunk, viszont a sofőrünk valamilyen oknál fogva az egyik nap egy legálisan működő aranyásó-sátortábor piacán akart bevásárolni, így volt szerencsénk legalább azt megtekinteni. Fotózni sajnos nem engedtek, amit őszintén sajnálunk - úgy nézett ki az egész hely, mint valami negatív utópiában (Máté a Mad Maxhez hasonlította): a sivatag közepén zsákokból és műanyag zacskókból épített sátrak, rengeteg fémhulladék, szemét, homok, kábelkötegek, kimustrált gépek, minket gyanúsan méregető helyi lakosok. Sokáig nem mertem kiszállni a kocsiból, mert becslésem szerint 10 km-es körzeten rajtam és az Asján kívül nem volt egy nő sem - de aztán annyira felbátorodtunk, hogy ott is ebédeltünk - nagyon finomat ráadásul. Azon túl, hogy mindenki jött, hogy a két méter magas, szőke Arnéval vagy a hosszú szőke hajú Asjával fotózkodjon, más atrocitás nem ért minket. Ha jól értem, ha beszerzel valami engedélyt a kormánytól, akkor kedvedre túrhatod a homokot arany után - de a tábort látva az aranyásás nem tűnt egy túl jól menő biznisznek (az étteremnek viszont egész jól ment - a továbbiakra lásd Henry Wells és William Fargo történetét).
,
