Sokan szememre vetették, miért nem blogolok mostanában. Az ok meglehetősen egyszerű: jelenleg épp nincs ihletem. Január másodika óta Egyiptomban vagyunk, és talán mert már annyiszor voltam itt, valahogy kevéssé vagyok motivált blogot írni. Pedig történtek vicces dolgok (mint mindig): például amikor a Fayoumban elakadt a kocsink a sivatagi homokban, vagy amikor Alexandriában beültünk a Pollyval egy pubba (egy pubba!), és betekintést nyertünk a helyi elithez tartozó fiatalok alkoholfogyasztási szokásaiba (például a lányoknak 11-re haza kellett érni, és ezért háromnegyed tizenegykor pánikszerűen elkezdtek mindent kiinni vagy ásványvizes palackokba áttölteni - mintha csak tíz évvel ezelőtti önmagamat láttam volna). Beszámolok majd arról is, hogyan kaptam meg a szudáni vízumot - és hogy pattantam vissza Etiópiáról.

De egyelőre fontosabb dolgom van: épp én vagyok a soros mosógép-őr a német régészeti intézet tetején. Az előbb magára hagytam a masinát egy percre, mert észrevettem, hogy a szél felkapta a már kimosott és kiteregetett ruhákat, Mielőtt a szomszédságot beterítettük volna az alsóneműinkkel, lépnem kellett. Csak néhány percre hagytam ott a gépet, de ez elég volt ahhoz, hogy elárassza a mosókonyhát. Holnap repülünk Szudánba, és ez az utolsó lehetőségünk mosni... úgyhogy lehet szurkolni, hogy sikerüljön.